2012. augusztus

  • Posted on: 14 August 2012
  • By: Admin

Kedves Együtt-Túrázók, Kalandtársak!

 

Szeretettel köszöntelek a HétKaland Egyesület Hírlevelén keresztül.
Az ember nem lehet elég hálás, hogy mennyi-mennyi lehetőség áll rendelkezésére ezen a nyáron is. Meghívások és felkínálkozó lehetőségek tömegét kell visszautasítani, de annál nagyobb öröm, ha az ember teljes szívével, mivoltjával ott tud lenni egy jól kiválasztott programon.
Szeretettel gazdagítjuk programlehetőségeidet a nyár-ősz fordulóján.

 

Konkrét élmények:

Jelzésfestés júliusban:
Budapest és Üröm határában lévő Róka-hegy természetvédelmi területén új útvonal-kijelölés valósult meg több túra- és zarándokcsapat együttműködésével, a HétKaland Közhasznú Egyesület önkénteseinek kivitelezésében. Egy forró júniusi nap reggelén kisebb csoportokban kezdtük meg a munkát. Három helyen útjelző és figyelmeztető táblát helyezett el az egyik csapat. Egy másik munkacsapat eközben a turistajelzéseket festette: kijelölte a helyüket, majd az előkészített felületre a fehér alapot, ennek száradása után a piros keresztet, illetve háromszöget festette föl, valamint szükség szerint javította az útvonal járhatóságát. A fő nehézséget a kánikula jelentette, ám az elszánt önkénteseink, lassan fogyatkozva bár, de szívósan folytatták a munkát egészen estig. Az újonnan jelzett útvonalak hossza összesen 1,2 km, jelentőségük azonban sokkal nagyobb, hiánypótló elemei a térség turistaút-hálózatának. Jól elérhetőek tömegközlekedéssel, így a kisebb sétára vágyóknak is figyelmébe ajánljuk a bányaudvarok lenyűgöző látványát és a panorámát nyújtó róka-hegyi körutat.

Karavankák, nehéz viaferrátás útjairól
A Triglav Nemzeti Parkban jártunk, de a névadó csúcs helyett kicsemegéztük a nehezebb utakat. Három ország határán a saját határainkat feszegettük - mindannyian találtunk kihívást. A csuszamlós kőgörgetegen felfelé araszolva, ill. ugyanitt lefelé kő-sízve; a szédítő mélység fölött, volt, a technikás mászást igénylő áthajló sziklákon, és az 1700 méteres szintemelkedésnél. A nehézségekért bőven kárpótoltak a végtelenbe nyúló, egymás mögött elhelyezkedő, egyre halványabb árnyalatú hegyvonulatok, a lábunk alatt elterülő széles, zöldellő völgyek, a ráncos sziklafalak. A legnagyobb ajándékot mégis egymástól kaptuk: sok humort, biztatást, őszinte szavakat, figyelmet, a kapcsolatok alakulásában rejlő kihívást is.

 

Egyesületi törekvéseink:

- Szeptembertől a családos csatangolás új formáját teremtjük meg: a nagyszülős-unokás kirándulásokat.
- Programjaink megalkotásakor a sokszínűség egy tudatos törekvés: fiatalok és idősek, egyedülállók és párban járók, vízitúrások és hegykedvelők is találjanak maguknak megfelelőt.
- támogatóink segítségével minden meghirdetett túra hozzájárulási díjából - kérésre akár nagy - kedvezményt is tudunk adni. A honlapról: „Aki csak anyagiak miatt nem tudna eljönni, mert számára a túrahozzájárulás sok, szóljon, keresünk megoldást (kedvezmény 50% felett is kapható). Nekünk fontos, hogy jössz: inkább vállalunk egy kis anyagi áldozatot, minthogy nélkülözünk. ”
 

Programok:

- aug. 25. Búcsú a nyári vizektől, evezés a Ráckevei-Duna-ágon
- aug. 26. Dunakanyar kétkeréken; Szob-Vác-Bp kerékpár-tekergetés
- aug. 31. - szept. 2. viaferrátázás, Rax, felkérésre, zártkörű túra
- szept. 20-23. Nagy Pokol völgyi túrák, kezdő viaferrátázás a Raxon
- okt. 6. (okt. 5-6-7.) PÁLOS 70 teljesítménytúra s zarándoklat
- okt. 13. Családos csatangolás
 

Előzetes tervek:

- szept.   Königsjodler , nehéz viaferráta, gyakorlottaknak
- szept. 7-9. vagy 14-16.  Balatonkerülő kerekezés
 

"A bakancs halála"
...újra látni a Hallstatti tavat s a várost. Nagyjából tudom mi vár rám a túrán szurdokban, barlangokban, éles hegygerinceken vezető fia ferrata utak, drótkötél hidak. Már háromszor voltam, s most negyedszerre is itt vagyok. Mégis tartogat számomra meglepetést rögtön az első nap is. A több száz méteres mélység fölé 45 fokban kifele dőlő létra - újra van tériszonyom. Másnap lajhármászás a drótkötél-hidakon, vagy a szivárványokban pompázó vízesések a Postalmklamm szurdokjában, és a szikrázó napsütés a Nagyviharhegy (grosser Donnerkogel, 2054 m)  kitett, sziklás csúcsán.

És még valami, amit különlegessé tette utunkat: szemtanúja voltam, mégsem tudtam felfogni egy széteső bakancs utolsó útját. A bakancs romlása hirtelen jött, akárcsak egy betegség. Eleinte csak egy kicsit kinyílt az orra. - olyan komolyabb megfázás. Jól megragasztattuk szükség-megoldásként. Tartott is, egy darabig.

Másnap hiába az újabb, erős leukoplasztos ragasztás a talp első felének lifegését már nem lehetett megakadályozni. Kis idő múlva amputálni kellett, hogy ne hogy további részek is leváljanak. Így viszont védtelenek maradtak a talp puhább, belső rétegei.  A sziklás talajon nem sok idejük volt hátra.  Időközben a másik talp is hasonló sorsra jutott, amputálni kellett azt is. Már kilógott a fehér, kemény csontos réteg. Nem volt más más lehetőség, csak az előre. Fel a csúcsra. Kopog, csúszik, de töretlen erővel küzd felfele a "D"-s via ferratan. "LegaLÁBb tökéletesedik a KAR-technikám", - vigasztalja magát a gazdája. Világutazó hangulata van, ámul azon, hogy ez földi halandóval is megeshet. Korábbi olvasmány élményeire gondol vissza, a nagy felfedezők viszontagságaira. Valóságos időutazás, a térbeli mellett. S felért a csúcsra több mint 1000 m szintkülönbség után, 2054 m magasra. Fényképek készültek a szétesett, haldokló bakancsról távoli gleccserekkel a háttérben. Egyesek biztosan jó mókának tartják, de még hosszú az út lefele. Milyen igaz. Néhány lépés után leesett az egyik sarok is. A talp, mint a kemény-bőrtalpú tánccipő úgy csúszott a köveken, a felső bőrt sem igen tartotta már semmi, kilátszott a fehér, egykor vízálló goretex-es bélés is. Milyen jó az tibeti serpáknak, akik 4000 méteren is strandpapucsban járnak! Hiába, most itt csak ez a haláltusáját vívó, öreg bakancs van. Az út felénél, a Hütténél kis pihenő, innen már csak másfél óra lefelé. Lépésről-lépésre, tökéletlenül furcsa és lehetetlen  járásban. Közben el kezdett esni az eső. Már csak ez hiányzott. Eddig is csúszott, de most már aztán igazán rákezdett. Az úton szép lassan megindultak az erecskék, az esőből pedig felhőszakadás lett, amolyan dézsából öntős fajta. A bélés úgy néz ki még egyben volt, mert csak az utolsó száz méterekben ázott be.

Szerencsére  a vihar miatt a parkolóban nem sokan voltak, akik megcsodálták volna a különleges lábbeli utolsó leheleteit. Egyszerre dicsőséges és vereség érzése dúlt túratársunkban. Bosszúsan vágja be a kocsi aljára, de közben azt gondolja, ebben jártam végig ezt a hosszú napot, mégis csak tökös legény vagyok ! Szegény pára.

 

Ne felejtsd, a sport, a mozgás a testi-lelki egészség feltétele!

Kalandra fel!

 

Tesó
--
Hétkaland Egyesület

www.hetkaland.hu